A Perzsiából származtatott csipkerózsa (Rosa canina), (más néven: vadrózsa, gyepűrózsa, ebrózsa, hecsedlibokor, kutyarózsa, csipke, bicske, csitkenye, csipkebokor) az Európában honos rózsafélék családjába tartozó 1,5-3 méter magas cserje. Tudományosan is több száz vadrózsafajt tartanak számon. Horgasan görbülő tüskés szétterülő ágai ívesek, levelei 5-7 levélkéből állnak. Május-júniusban virágzik. Bogyótermése van, melyet egyes vidékeken csipkebogyónak, petymegnek vagy hecsedlinek neveznek. A külső húsos réteg alatt található magok sokaságát vékony növényi szőrök borítják. A legyengült, betegségekkel szemben fogékony, sorvadásos betegségek hatásos gyógyszereként már az ókorban is nagyra becsülték. Hazánkban a csipkerózsa virágát, levelét és termését is gyűjtjük.
A csipkebogyó összetevői és hatásai
A vadrózsa áltermését szinte mindannyian ismerjük: nyersen kimagozva vagy szárítva teaként is fogyasztjuk. Egyik legjelentősebb C-vitamin-forrásunk, hiszen négy evőkanál szárított csipkebogyó körülbelül 300 milligrammnyit tartalmaz az értékes vitaminból. A csipkebogyó tartalmazza a legtöbb C-vitamint az összes vad és kerti gyümölcs közül, sőt C-vitamin-tartalma majdnem tízszer nagyobb a citroménál!
Az immunerősítésen túl a C-vitamin a zsírégetésben is segíthet, mivel szinte az összes zsírbontó folyamatban részt vesz, amellett, hogy vitalizál és élénkít. A bogyókban található pektin emellett megakadályozza a koleszterin és a zsírok egy részének felszívódását. Ha mindez nem lenne elég, a csipkebogyó gazdag még B2-vitaminban, fenolvegyületekben, valamint A-, K- és P-vitamint is tartalmaz.
Tápértékadatok*: Tartalma /100 g
Fehérje 3,6 g
Zsír 1,3 g
Szénhidrát 8 g
Energiatartalom: 214 kJ/ 51 kcal
P 74,0 mg
Ca 130,0 mg
K 50,0 mg
Vitaminok /100 g
B1-vitamin 100,0 mg
C-vitamin 400,0 mg
A csipkemagban (egész bogyó) a magas C-vitamin tartalom mellett, többek közt az E-vitamin is jelen van, így teája epekőoldó hatású és hólyagbántalmak ellen is nagyon jó. Általános erősítő hatása nyugtatja az idegeket. Húgyhajtó hatású; vesehomokra és vesekő leválasztásra eredményesen használható.
A virág szirma enyhe hashajtó hatású, míg levele enyhe vízhajtó. Teáját épp ezen hatása miatt ajánlott kora este fogyasztani, amikor otthon tartózkodunk. A csipkebogyólekvár a székrekedéses panaszokon segíthet, teája vízhajtó, gyulladáscsökkentő hatása miatt pedig veseproblémákra és felfázásra is ajánlott.
Szirmából rózsavizet is készíthetünk, mely a vízhiányos bőrre kiválóan alkalmazható. Tegyük virágspriccelőbe és tartsuk hűtőben, kellemes felfrissülést nyújt, ha a testünkre fújjuk. Nyugodtan használjuk az arcra is, amelyet üdévé tesz, sőt még a szemhéjunkat is nyugtathatjuk rózsavízbe mártott vattával. A csipkebogyóolaj tele van jól hasznosuló természetes antioxidánsokkal, E-vitaminnal, ránctalanító hatású béta-karotinnal, a telítetlen zsírsavak pedig a bőr hidratáltságáról gondoskodnak.
Porckopásra és felfázásra is kiváló. A Kaliforniai Egyetem kutatásai szerint a csipkebogyó az ízületi fájdalmak és betegségek ellen is hatásos: a növény magas flavonoid- és vitamintartalma garantálja a fájdalmak mellékhatások nélküli enyhülését.
A csipkehús fogyasztása kedvezően hat a cukorbetegségre, jó emésztésjavító. Különösen ajánlott a dohányosoknak, mert a dohányzás sok C-vitamint von el a szervezetből. Növeli a szellemi teljesítőképességet és a vas felszívódását a szervezetben. Szabályozza az erek áteresztő képességét, erősíti az érfalakat, ezáltal gyorsítja a véráramot. Ennél fogva érszűkület, érelmeszesedés megelőzésére, kezelésére használható. B és K-vitamin is található benne. Fontos téli vitaminforrás a nátha megelőzésére.
A csipkebogyó begyűjtése
A csipkerózsa érett, piros színű kemény csipkebogyóját az első fagyokig, szeptembertől novemberig gyűjtjük. A begyűjtött bogyókat szárítás után használjuk. Ha felszeletelve szárítjuk, akkor a bogyókból a szőrös magvakat ajánlott eltávolítani. Sokszor a madarak és őzek szüretelik le, hiszen a vadon termő csipkebogyó jelentős része nem kerül begyűjtésre a fáradtságos munka miatt.
Csipkebogyó tea
Elkészítése: Egy csapott evőkanálnyi csipkebogyót vagy csipkehúst 3-4 óráig hideg vízben áztatunk, majd hidegen vagy langyosra melegítve fogyasztjuk. A bogyót nem szabad forró vízben áztatni, mert a C-vitamin már 50 °C fok körül megsemmisül. Napi több csészényi mennyiséget is elfogyaszthatunk. „A tea a 12 órás hideg áztatást követően egész nap iható, és kiváló hangulatjavító hatású.
További érdekességek a csipkebogyóról
Magas C-vitamin tartalma miatt a II. világháború alatt a brit kormány gyűjtette, hogy a lakosság C-vitamin szükségletét fedezhesse. Növelve ezáltal a lakosság szervezetének ellenálló képességét, hogy megelőzzék a meghűléses megbetegedéseket és az influenzajárványokat. Ideális „étrendkiegészítő”, amely kiválthatja a mesterséges vitaminkészítményeket. Továbbá csipkebogyóból liszt is készíthető, amely ínséges időkben szükségeledelként szolgált, háborús körülmények között sokan házilag is kenyeret vagy pogácsát sütöttek belőle. Jelenleg a csipkebogyóliszt a reformkonyha egyik népszerű alapanyaga, fehérjét, szénhidrátokat, rostanyagokat és csekély mértékben sót is tartalmaz.
A csipkerózsa terméséből kiváló zamatú lekvárt, hecsedli ízt, vagy szörpöt készítenek a szorgos kezű háziasszonyok, de ekkor már a dércsípte, puha terméseket gyűjtjük, mivel ekkor sokkal édesebb.
A csipkerózsa ágain elvétve felfedezhetünk rózsagubacsot is. Könnyen felismerhető a számtalan fonálszerű nyúlványáról, melyeket a gubacsdarazsak (hártyásszárnyú rovarok) szúrásai okoznak és eleinte zöldek, majd pirosodás után bebarnulnak. A legalább négybe vágott, napon jól megszárított gubacsból is érdemes teát főzni. Fél liter vízben főzött 2 gubacs megszünteti, könnyedebbé teszi a székrekedés kellemetlenségét. Belsejében számos fiókja, s benne a gubacsdarázs lárvája van. Régen officinális volt, álomalmának is nevezték s a gyermek vánkosa alá tették, hogy jól aludjon.
A rózsa szimbólummal, mint motívum is számtalan módon és helyen találkozhatunk. Pl.: a katedrálisok falán, ablakán (ismert csoda az Árpád-házi Szent Erzsébet legenda), a hagyományőrző ipar- és népművészeti tárgyakon,(kézimunkákon), a magyar nemesség címerében, pecsétgyűrűkön stb. Az oszmán-török hódítás rózsakultuszának emlékét őrzi a budai Rózsadomb elnevezés is. A Bibliában a csipkebokor Mózes elhivatását jelképezi. A középkorban a lángoló csipkebokrot Mária jelképének tekintették, aki érintetlenül lett Isten anyja, ezért a barokk művészetben az égő csipkebokor a szeplőtelen fogantatás jelképe.
Baráti társasággal teát szürcsölgetve örömteli élmények részesei lehetünk, ha azon irodalmi alkotásokat; vers, novella vagy népdalokat hallgatunk,esetleg énekelünk, ahol a rózsa több jelentés tartalmával tanítva bontakozva ki. A gyerekek körében is közkedvelt tündérmesében Csipkerózsika az ősi tudást, az értéket rejtő kincs, amelyért hosszú időn át kell rendületlen hittel küzdeni. Csipkerózsika alszik, a tudás alszik, addig, míg méltó lesz valaki arra, hogy megismerje őt. Mert, ha nincs tudás, akkor még a jóindulat is kevés ahhoz, hogy előbbre vigye a világot.
