Aloe Vera
Az aloé hatóanyagai: Az aloe gél tartalmaz lignánt, mono-és poliszacharidokat, szalicilsavat, triterpéneket, vitaminokat (A, C, E, B12), ásványi anyagokat, nyomelemeket. Az aloe lé egy sárga anyag, melyet rendszerint szárítanak, és erős hashajtóként használnak. Az aloe lé nagy mennyiségben tartalmaz antrakinon származékokat (aloin A és B, aloinozid A és B).
Az aloé felhasználása: Égési- és fagyásos sérülések, fekély esetén meggyorsítja a gyógyulási folyamatot. Nagy szerepe van a bőr regenerációs folyamataiban. Gyulladásgátló, fájdalomcsillapító. Erős hatású hashajtó.
Régen tapasztalati úton jöttek rá, hogyha a növény levelének ragacsos, nyúlós nedvével bekenik a sebeket, égési sérüléseket, az meggyorsítja a gyógyulási folyamatot. Ma már tudományosan bizonyított, hogy a növény gyulladáscsökkentő és sejtregeneráló hatású. Az aloé gél hidratáló tulajdonságai révén elősegíti a sebgyógyulási folyamatot, megszáradását követően pedig a bőrt védő réteggel látja el. Az aloé gél elősegíti a kötőszöveti rostok kialakulásához szükséges a kollagén szintézisét, és felgyorsítja a seb összehúzódását. Használják égési - és fagyásos sérülések, fekély esetén, a bőr regenerációs folyamataiban. Felületi alkalmazás esetén egyes bőrbetegségek, mint a psoriasis által érintett bőrterületek nagyságát csökkenti. Az aloé gél rendelkezik gyulladáscsökkentő hatással. Mérsékli a gyulladás helyén kialakult duzzanatokat, bőrpírt és a fájdalmat. A legfrissebb kutatási eredmények szerint sikerült egy antiallergén vegyületet (alprogen) kivonni, és részlegesen tisztítani az aloé gél kivonatokból. Az aloé gél immunrendszert serkentő tulajdonságának köszönhetően vírus ellenes hatású, és hatásosnak bizonyult a sejtosztódási folyamatok lassításában. Léteznek olyan szakirodalmi források, melyek szerint az antrakinon aloin képes inaktiválni, azaz hatástalanítani - a Herpes simplex és az Influenza vírust.
Jó tudni róla: Az aloé némelyeknél allergiás reakciókat válthat ki. Terhes vagy szoptatós nők ne alkalmazzák! Vesebetegségben szenvedők tartózkodjanak használatátó! Hosszantartó belső használata esetén káliumhiány léphet fel! Gyakran összetévesztik az agavéval! Az aloé lében lévő antrakinon származékok az erős hashajtók közé tartoznak, hosszú ideig való használat esetén felborulhat az elektrolit-egyensúly, főleg a káliumsók hiánya alakulhat ki. Az aloé lé orális alkalmazása nem javasolt, főleg 12 év alatti gyermekeknek, terhes és szoptatós kismamáknak, bélelzáródás és menstruáció esetén. A gél alkalmazásának mellékhatása közül megemlítendő a bőrfelületen jelentkező égető érzés és a bőrgyulladás. Ezekben az esetekben alkalmazása felfüggesztendő!
Érdekesség az aloéról: A húsos levelek nedve értékes kozmetikai és gyógyászati alapanyag. A kozmetikai ipar fontos alkotóeleme samponok, krémek, szappanok előállításakor.
Ánizs
Az ánizs hatóanyagai: Illóolaj, amelyek fő alkotórésze és illathordozója transz-anetol, metil-kavikol és ánizsaldehid; kumarinok.
Az ánizs felhasználása: A drog s leghatásosabb alkotórésze, az olaj- és nyálkaoldó és köptető hatású, számos köhögés elleni készítmény alkotóeleme. Enyhe görcsoldó, és szélhajtó tulajdonsággal is rendelkezik, ezért a gyermekgyógyászatban gyakran használják kólikás panaszok ellen. Homeopátiás felhasználási területei közé a tarkó tájék és a nyak, valamint a derékzsába csillapítása tartozik. Az illóolaj, amely bizonyítottan anti-bakteriális tulajdonságokkal is rendelkezik, szájvizekben és torokfertőtlenítő tablettákban is gyakran megtalálható. Kenyerek és sütemények közkedvelt fűszere.
Mivel az ánizs csökkenti a felfúvódást és a teltségérzetet, így közismerten jó szélhajtó, görcsoldó és emésztést serkentő gyógynövény. A szoptatós anyukák tejkiválasztást serkentő hatásáért fogyasztják. Az ánizs epekiválasztást elősegítő és nyákoldó hatású teakeverékek markáns alkotórésze, jó köptető. Bizonyítottan enyhíti a köhögést is.
Borsmenta
A borsmenta hatóanyagai: illóolajok: fő komponensként mentol, mellette menton, metil-acetát, mentofurán, kis mennyiségben jazmon, ami hozzájárul az aromás illathoz, ajakosokra jellemző cseranyagok, flavonoidok.
A borsmenta felhasználása: A népi gyógyászat és az orvostudomány egyaránt használja a gyomor és a belek, továbbá az epehólyag és az epeutak görcsökkel járó panaszai esetén. A flavonoidok mellett az illóolaj és annak fő komponense, a mentol is előidézője az emésztőszervi görcsoldó és szélhajtó hatásnak, serkentik az epetermelődést és az epeműködést, valamint a hörgők tisztulását. Fájdalomcsillapító bedörzsölő szerként használatos reumatikus fájdalmak, viszketési inger, fejfájás és megfázás esetén, inhalálással légúti megbetegedéseknél, száj- és fogápolószerekbe kerül, de illat- és ízjavító adalékként is gyakran igénybeveszik frissítő és fertőtlenítő hatása miatt. A homeopátiában alig van jelentősége.
Már az ókorban felismerték a mentalevél emésztés- és étvágyjavító jótékony hatását. Később alkalmazták gyomor-, epe-, bélbántalmak ellen, de a borsmenta csökkenti a hányingert is. Bizonyítottan jó szélhajtó, görcsoldó, idegnyugtató, fejfájás-csillapító, fertőtlenítő, vértisztító, és hatásos a légúti megbetegedések kezelésében. A menstruációs zavarok ellen is alkalmazzák. Illóolaját hűtőkenőcsökben, rázókeverékekben viszketés mérséklésére használják.
Jó tudni róla: Csecsemőknek és kisgyerekeknek mentaolajat és tinktúrát az erős mentoltartalom miatt nem szabad adni. Epekő okozta fájdalom esetén csak orvosi felügyelet mellett alkalmazzuk!
Érdekesség a borsmentáról: Illóolaját a kozmetika-, illatszer-, gyógyszer- és élelmiszeripar alkalmazza fogkrémek, samponok, rágógumik gyártásánál. Az ókori görög a lucullusi lakomák után mentaágakat rágcsáltak, hogy így serkentsék az emésztést. Teája mindennapi fogyasztásra alkalmas, kiváló üdítőital. Ha a borsmentára érzékenyen reagál a gyomor, tegyünk hozzá kamillavirágzatot.
Cickafarkfű
A cickafarkfű hatóanyagai: Napjainkig közel 100 vegyületet azonosítottak. Rengeteg hatóanyagot tartalmaz, melyek a következők: illóolaj, melynek összetevői pinén, cineol, továbbá szeszkviterpén származékok (kamazulén, proazulének - ezek allergizálhatnak), cseranyagok, flavonoidok, szalicilsav.
A cickafarkfű felhasználása: A drog serkentőleg hat az emésztőnedvek elválasztására, emellett különösen kamazulén-tartalmának köszönhetően a kamillához hasonló, görcsoldó és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik. Alkalmazzák étvágytalanság, valamint a gyomor-bél-epetájék enyhébb, görcsökkel járó panaszainak kezelésére, de emésztési zavarok és menstruációs problémák kezelésére is. Külsőleg hasonló célokra használják a cickafarkot. Homeopátiás felhasználási területei többek között a visszérpanaszok, görcsös fájdalmak, valamint viszketéssel és hólyagképződéssel járó bőrelváltozások enyhítése. Érzékeny egyéneknél a friss levelek érintkezése a bőrfelülettel cickafark-dermatitiszt, viszkető, gyulladásos bőrelváltozást okozhat.
A cickafarkfű étvágytalanság, görcsös jellegű gyomor-, bél- és epebántalmaknál, valamint gyomorhurutnál ajánlható, valamint vénás keringési zavarok (aranyér, lábszárfekély), visszértágulás ellen, húgyutak betegségei esetén. Segíti az emésztést, a sebgyógyulást, jó vérzéscsillapító orrvérzés esetén és alkalmazható menstruációs zavarok ellen is. A fogíny- és szemgyulladások kiváló öblögető-, illetve borogatószere.
Jó tudni róla: Az arra érzékenyeknél a növény puszta érintése allergiás reakciót válthat ki, teaként való fogyasztása viszkető, gyulladásos bőrelváltozást eredményezhet. Az allergiások ezért semmilyen formában ne alkalmazzák e gyógynövényt.
Érdekesség a cickafarkfűről: Az Achillea nemzetségnév a görög hős, Achilleus nevéből származik. A monda szerint a gyógyításban járatos kentaur, Chiron ismertette meg vele a sebgyógyító cickafarkfüvet. Virágjának forrázata tisztítja a tág pórusú, zsíros bőrt.
Citromfű
A citromfű hatóanyagai: Illóolaj, melynek fő komponense és illathordozója a citrál, továbbá citronellál, kariofillén, linalool és egyéb terpének. Limaiaceae-cserzőanyagok, valamint rozmaringsav; flavonoidok, triterpénsavak.
A citromfű felhasználása: A fő hatóanyagnak, az illóolajnak nyugtató, görcsoldó, szélhajtó és antibakteriális hatást tulajdonítanak, míg a citromfű készítmények vírusellenes sajátossága az ajakosvirágúak típusos cserzőanyagainak tulajdonítható. A drog kivonatait gyakran alkalmazzák ideges gyomor és bél, valamint szívpanaszok, valamint az álmatlanság enyhébb tüneteinek kezelésére. A citromfüvet a homeopátiában ritkán alkalmazzák, például menstruációs zavarok esetén.
Hatóanyagai nyugtató és vírusölő hatással rendelkeznek. Külsőleg a Herpes simplex helyi kezelésére alkalmas. A citromfűből vírusölő tulajdonsága miatt krémet is készítenek, mely jól alkalmazható ajakherpesz esetén. Ideg- és szívnyugtató, görcsoldó. Serkenti az emésztést, és gyakran alkalmazzák fejfájás, álmatlanság, alvászavarok esetén is. Enyhíti az idegességet, így idegerősítőként kiváló gyógynövény. Szerepe van a depresszió oldásában is. Gyomorrontás, gyomorsavtúltengés, hányinger, puffadások idején különösen jó citromfüvet alkalmazni. Ismeretes még izzasztó, szélhajtó, epeműködést serkentő hatása is. Az illóolaj reumás panaszok enyhítésére használható fürdőként és bedörzsölő szerként.
Jó tudni róla: Illóolaját belsőleg csak orvosi felügyelet mellett használjuk!
Érdekesség a citromfűről: Az illóolaját az illatszeripar hasznosítja különböző parfümök alkotórészeként. A gyógyhatású "csodaszert", a karmelitavizet a svájci Paracelsus készítette el elsőként, amelynek egyik fő hatóanyaga a citromfű volt.
Csalán
A csalán hatóanyagai: Levelek és herba: flavonoidok, a kávésav-észter, szkopoletin, vitaminok, ásványi anyagok, a csánszőrökben aminok. Gyökér: béta-szitoszterol, monoepoxi-lignán, lecitin, poliszacharidok, szkopoletin. Termés: nyálka, magas linolsav-tartalmú zsíros olaj, fehérjék, vitaminok.
A csalán felhasználása: A csalánlevél és herba a leggyakrabban felhasznált drogok. Alkalmazzák a húgyutak gyulladásos megbetegedéseinél, méregtelenítő terápiákban, húgykő megelőzésére és kezelésére, reumatikus panaszok kiegészítő kezelésére. A csalán külsőleg való felhasználása is ismert a népi gyógyászatban, például csalánszeszben reumatikus panaszoknál bedörzsölőknél, korpa ellen és zsíros haj kezelésére hajvizekben. Régen a friss növénnyel való ütögetést reuma és derékzsába ellen alkalmazták. A csalántermést kizárólag a népi gyógyászatban alkalmazzák, többek között bőrbetegségek és reuma esetén massza formájában, olaját pedig belső erősítőszerként.
Gyógyteaként rendkívül sokrétű a felhasználási köre, általános erősítő, vértisztító, vizelethajtó, továbbá hólyaghurut, reuma, köszvény, bőrbetegségek, hajhullás, magas vérnyomás, gyomorhurut ellen is bizonyítottan jótékony hatással bír. Tavasszal sokan alkalmazzák a csalánteát vértisztító kúrák részeként, mivel jól átmossa a veséket, és kimossa a vesehomokot és a veseköveket, de ezek megelőzésére is jó. Ülőfürdőként aranyeres bántalmak kezelésére, borogatóként pedig bőrkiütésekre használják. Mosóvizes változatban kiválóan alkalmas hajhullás és korpásodás megelőzésére, valamint hajzsírosodás ellen. A kovasav-tartalma erősíti a kötőszöveteket, a körmöket, a hajhagymákat. A csalán gyökérzetét (Urticae radix) béta-szitoszterin-tartalma miatt a prosztata jóindulatú daganatának kezelésére alkalmazzák, növeli a vizelet mennyiségét, csökkenti a prosztata térfogatát. Főzetét külsőleg hajhullás és korpásodás ellen használják, vagy reuma elleni fürdővizet készítenek vele.
Jó tudni róla: Nem javasolt forgalmas, poros utak mellett gyűjteni a csalánt! Elégtelen szív- és veseműködés miatt kialakult ödémák esetén használata nem javasolt.
Csipkebogyó 
A csipkebogyó hatóanyagai: Vitaminok, különösen a friss csipkebogyó gazdag C vitaminban, pektin, flavonoidok, cukor, alma- és citromsav, cseranyag, A vitamin.
A csipkebogyó felhasználása: A csipkebogyó gyenge vizelethajtású és enyhe hashajtó hatású. A gyümölcssavak és a pektin fokozzák a hatást, terápiás célokra azonban nem alkalmazható kielégítő eredménnyel. Kellemes, édes-savanykás íze miatt a drog élvezeti teaként, vagy ízjavító hatása miatt gyógynövény-keverékekben használható. A csipkebogyómag húgyhólyag- és vesebántalmak, különösen vesekő esetén alternatív gyógymódként alkalmazható. A vitaminban gazdag friss gyümölcshúsból lekvár és gyümölcslé készíthető, illetve vitaminkészítmények alapanyagául szolgálhat.
Már az ókori népek is felismerték gyógyító hatását, főként a sorvadásos betegségek ellen. A C-vitamin fokozza a szervezet ellenálló-képességét, a flavonoidok gyulladásgátló és antibiotikus immunerősítő hatást fejtenek ki, a pektinek pedig segítik az emésztést. A bogyóból készített gyógytea influenzás időszakban, meghűléses megbetegedések idején rendszeresen fogyasztandó.
Jó tudni róla: Nem javasolt poros utak mellett szedni csipkebogyót!
Érdekesség a csipkebogyóról: Egyes népek még likőrt, bort és pálinkát is készítenek belőle, a svédek pedig levesnek főzik meg. C-vitamin-tartalma tízszer nagyobb a citroménál.
Diófalevél 
A diófalevél hatóanyagai: Cseranyagok, flavonoidok, kevés illóolaj. Elsősorban a héjban, a bőrt színező naftokinon-származékok, mint juglon és a hirdojuglon-glikozid.
A diófalevél felhasználása: A legjelentősebb a nagyon alacsony juglon-tartalmú levéldrog csersav hatása. Elsősorban külsőleg alkalmazzák lemosásra, borogatásra, felületes gyulladásoknál, a kézen vagy a lábon pedig fokozott izzadás esetén. Belsőleg csak a népi gyógyászat használja elvétve gyomor- és bélhurut kezelésére, valamint vértisztítóként. A szárított héjat gyakran használják haj- vagy bőrfestésre. A homeopátiában elsősorban gennyes bőrkiütések és nyirokcsomó gyulladás esetében alkalmazzák. Külsőleg bőrbetegségekben, pattanások, kelések, fekélyek, ekcéma esetén lemosásra, borogatására alkalmazzák, aranyér ellen pedig a növényből készített ülőfürdő javallott.
Jó tudni róla: Ha kesztyű nélkül szedjük le a dióról a kopácsot, erős színezőanyagai miatt a kezünk sötét barnás színű lesz, ami viszont nem vált ki allergiát, de csak nagyon nehezen távolítható el, mosható le. Idővel a lekopás vagy citromos bedörzsölés segíthet. A juglon-tartalom miatt a növény huzamosabb ideig történő használata nem javasolt.
Érdekesség a diófalevélről: Régen fejtetű ellen is használták a diót. A likőripar is előszeretettel alkalmazza. A diókopácsból jó fapác készíthető. Erős illata állítólag elriasztja a bogarakat. Értékes tápanyagai és magas tápértéke miatt érdemes naponta egy-két szem diót elfogyasztanunk. A dióbél kalóriatartalma hozzávetőleg a marhahúséval azonos, egyesek nyelvét, száj-nyálkahártyáját viszketést okozva irritálhatja!
Fodormenta
A fordormenta hatóanyagai: Illóolaj, tipikus fodormenta ízanyagot adó dihidrokuminalkohol- és dihidrokarveol-acetáttal, főkomponensként karvonnal, nem tartalmaz mentolt; ajakosokra jellemző cseranyagok, flavonoidok.
A fodormenta felhasználása: A népi gyógyászat időnként használja étvágyjavító, emésztés serkentő és szélhajtó hatása miatt. Az illóolajat megfázás elleni inhaláló- és bedörzsölőszerekhez is használják. Szájvizek és fogkrémek gyakori alkotórésze. Íze enyhén pikáns, csak finoman hűsítő. Hatóanyagainak köszönhetően jó szélhajtó, görcsoldó és emésztésjavító hatású (epetermelést fokozó), de gyomorerősítőként is elfogadott. Illóolaját megfázás esetén inhalálásra használják. Meghűlés esetén köhögéscsillapító hatású.
Érdekesség a fodormentáról: Illóolaját az illatszer- és élelmiszeripar fogkrémek, szájvizek, szappanok, samponok, rágógumik íz- és illatösszetevőjeként hasznosítja. Bizonyos források szerint a világ mentoltermelése évente 100 tonna körüli kristályos anyag.
Galagonya
A galagonya hatóanyagai: Flavonoidok, oligomer-proantocianidok, katechinek, fenol-karbonsavak, triterpén-savak, a friss virágokban kellemetlen szagú aminok.
A galagonya felhasználása: A virágok, a levelek és a termések, valamint ezek kivonatai gyakran közösen, számos gyógyszeripari készítményben megtalálhatók. A galagonyakészítmények erősítik a szívizom összehúzódásának erejét, és javítják a koszorúér, valamint a szívizom vérellátását. Bár a galagonyakivonatok hatásmechanizmusa nem hasonlít a szívre ható glikozidok működéséhez, gyakran veszik igénybe őket digitális terápia megerősítésére és kiegészítésére. A népi gyógyászatban a gyümölcsből készített lekvárt esetenként használják még hasmenés ellen és erősítőszerként. A homeopátia a szív- és keringési panaszok terén alkalmaz galagonya készítményeket.
A galagonyát a "szív gyógynövényének" is nevezik, mert bizonyítottan jó szíverősítő és szívnyugtató. Jótékony hatással van a fáradt, túlterhelt, stresszben élő szívre, javítja a szívizomsejtek aktivitását, serkenti a szívizom vérellátását. Teakeveréke értágító és vérnyomáscsökkentő hatású, fogyasztása javallt koszorúér-betegségek esetén. Segít a vérkeringési problémák enyhítésében, visszaszorítja az érelmeszesedés kialakulását. Öregkori szívpanaszokra, illetve a szívizmok degenerációs megbetegedéseire ajánlott galagonyatea és galagonyatartalmú készítmények fogyasztása.
Jó tudni róla: Gyerekek, várandós és szoptató nők ne használják. Téves, miszerint a galagonyatea kiváló fogyasztótea, bár kétségkívül ismeretes vízhajtó hatása, de a zsírraktáraktól a tea fogyasztásával nem lehet megszabadulni. Használata előtt érdemes orvosi kivizsgálást kérni, és tisztázni a betegség súlyosságát.
Hársfavirág
A hársfavirág hatóanyagai: Nyálkaanyagok, flavonoidok, mint a tilirozid, illóolaj, benne linalool, geraniol, cinerol; fenolkarbonsavak, cserzőanyagok.
A hársfavirág felhasználása: A hársfavirág közkedvelt megfázás és köhögés elleni szer. Amíg köhögéscsillapító hatása nyálkaanyagtartalmával magyarázható, lázzal kísért fertőzéseknél gyakran használt izzasztó teájának hatásáért felelős beltartalmi anyagait még nem tudták azonosítani. A hársfavirág a népi gyógyászatban vizelethajtó, görcsoldó és nyugatószerként is szolgál. A homeopátia a friss virágzásokat fokozott verejtékezéssel járó fertőzések, valamint a női nemiszervek gyulladások esetén alkalmazza. Erős abszorbens tulajdonságú hársfaszemet a bélrendszer megbetegedései esetén használják.
A növényben megtalálható flavonoidok antibakteriális hatásúak. Meghűléses betegségekre, köhögéscsillapításra kiválóan alkalmas. Enyhíti a hörghurutos panaszokat, köptető, nyákoldó hatású. Nyálkaanyagai serkentik az immunrendszer működését. A hársfavirág teája hatásos izzasztószer meghűléses megbetegedések esetén. A népi gyógyászat szerint jó idegerősítő és vértisztító hatású.
Jó tudni róla: Túlzott fogyasztása megzavarhatja a szervezet hőháztartását.
Érdekesség a hársfavirágról: A hársfavirágból készült méz kiváló nyugtató, antiszeptikus hatású, influenza, meghűlés esetén fogyasztása ajánlott. A hársfa a germánoknál szent fa volt, a szerelmesek fája, a termékenységet szimbolizálta.
Kamilla
A kamilla hatóanyagai: Kamazulént, bizabololt és bizabolol-oxidokat tartalmazó illóolaj, dicikloéter; flavonoidok, mindenekelőtt apigenin, hidroxi-kumarinok. A terápiásan fontos kamazulén a vízgőz-desztillációs illóolaj-lepárlás során először képződő vegyület; elővegyületéből, a proazulének közé tartozó matricinből képződik, főzet készítéskor is.
A kamilla felhasználása: A kamillakivonatok bizonyítottan gyulladáscsökkentő, sebgyógyulást elősegítő és görcsoldó hatásúak. A drogot belsőleg a gyomor-bél traktus betegségeinek és a menstruációs zavarok kezelésére, külsőleg pedig kenőcsök, borogatások, fürdők és inhaláció formájában a bőr és a nyálkahártyák gyulladásainak csillapítására használták, beleértve a szájüreget és a légutakat, továbbá a végbélnyílás környékét és a nemi szerveket is. Dél-Európában a kamilla enyhe nyugtatószernek számít. Homeopátiás felhasználási területei közé a különféle gyulladások kezelésén kívül a heves fájdalommal járó állapotok és az ingerlékenységgel kísért depresszió gyógyítása tartozik.
A kamillavirág egyik legismertebb gyógynövényünk, a legtöbb állam gyógyszerkönyvében is megtalálható hivatalos drog. Gyógyhatása sokrétű, amelyet külső és belső alkalmazása révén lehet kihasználni. A kamillában előforduló illóolajok főleg gyulladáscsökkentő hatásúak. A kamillás gőzölés enyhíti a köhögést és a vírusos, illetve bakteriális légúti fertőzések tüneteit, és e megbetegedések esetén jól érvényesülhet a drog immunrendszeri működést serkentő hatása is. A tápcsatorna gyulladással járó megbetegedései esetén is alkalmazzák. Gargarizálással vagy szájöblögetéssel megszüntethető a fogíny, a száj és a torok gyulladásai. Hörghurutban inhalálószerként alkalmazható. Szájban lévő sebek, afták esetén sokszor a kamillás öblögetés a megfelelő gyógyír. Tea formájában rendszeres fogyasztása enyhíti a gyomorpanaszokat, rosszullétet, a hányingert és a bélgyulladás tüneteit. Külsőleg bőrbetegségeket, pattanást (akne), tályogot, nehezen gyógyuló sebeket illetve körömágygyulladást kezelnek vele. Szemborogatásra is kiválóan alkalmas. A szüzekanyja, anyafű népies neve arra utal, hogy a nőgyógyászatban is használták menstruációs görcsök enyhítésére és a vajúdás idejének lerövidítésére. Fürdők, öblítések, gőzfürdők formájában nagyszerűen bevált az altesti gyulladások (hüvelygyulladás, aranyér, lábszárfekély) esetén is. A kamilla a hasfájós babákat megnyugtatja, görcseiket elmulasztja. A kamillaolaj csökkenti az idegességet a gyermekeknél, s jótékony hatással van a hiperaktív gyerekekre, mivel enyhe "nyugtatószer". A homeopátiában fogzási fájdalmak enyhítésére és fájdalom iránti intolerancia esetén használják. A szépségápolásban is gyakran használják, a bőr szárazságát, viszketését, gyulladását csökkenti. Jót tesz a hajnak, mert kifényesíti és nyugtatja a fejbőrt. A kamillateát a kisgyermekek is nyugodtan fogyaszthatják. A fogzó baba állkapcsát kamillaolajjal dörzsöljük be ott, ahol szükséges.
Jó tudni róla: Az arra érzékenyeknél még a kamilla is allergiás tüneteket válthat ki. A szeszkviterpén-tartalom miatt előfordul, hogy a kamilla virágzatából készült szerek használata allergiás bőrreakciót vált ki. Ilyenkor nem szabad tovább alkalmazni a növényt. Különösen vonatkozik ez szemgyulladások kezelésére. Ha kisgyermekek inhalálnak, fokozottan figyeljünk az égési sérülések elkerülésére.
Kerti kakukkfű
A kakukkfű hatóanyagai: illóolaj: főkomponense lehet linalool és karvakrol vagy timol és cineol; ajakosokra jellemző cseranyagok, triterpének, flavonoidok.
A kakukkfű felhasználása: Görcsoldó és antibiotikus hatású a drog. A népi gyógyászat köhögések kezelésére belsőleg és külsőleg, fürdőadalékként is alkalmazza. A kakukkfű illóolajai - timol (40%) és a karvakrol (15%) tartalmú - erőteljesen baktériumölő, fertőtlenítő, emellett szélhajtó, görcsoldó hatásúak. A keserű- és cseranyagok élénkítőleg hatnak az emésztésre, mert fokozzák az emésztőnedvek termelődését. A torokgyulladást a friss levelek rágcsálása csillapítja. Csökkentik az étvágytalanságot, serkenti az emésztést. Sokan légzőszervi panaszok esetén alkalmazzák. A gyógytea fogyasztása vagy az azzal történő gargarizálás, jó gyógyír köhögés, torokfájás esetén. Emeli az alacsony vérnyomást, külsőleg használva csillapítja a rovarcsípések okozta viszketéseket.
Jó tudni róla: Illóolaját ne használjuk belsőleg, de áldott állapotban lévő nők és pajzsmirigy-elégtelenségben szenvedőknek külsőleg sem ajánlott! Hosszabb ideig tartó, nagyobb adagokban történő használata ellenjavallt.
Körömvirág
A körömvirág hatóanyagai: Triterpén-alkoholok: faradiol és taraxaszterol; triterpén-szaponinok, illóolaj, főkomponens kadinol, karotinoid, flavonoid, poliszacharidok.
A körömvirág felhasználása: Gyulladásgátló és sebkezelő hatását mindenekelőtt a faradiolnak köszönheti. Kenőcsként szívesen alkalmazzák sebkezelésre, lábszárfekély, fagyás, égési sérülések, rhagaden, vénaelzáródás kezelésére. A morzsolt virágok a darázs- és méhcsípés során fellépő mérgezés ellen hatásosak. A szájban és garatban fellépő gyulladások kezelésében gargarizáló- és öblögető teaként alkalmazható. Köztudottan görcsoldó és emésztést javító hatású, a máj és epe megbetegedései ellen hatékony, bár hatása tudományosan eddig még nem bizonyított. Több teakeverékben a körömvirág virágait díszítőanyagként alkalmazzák. A szeszkviterpén-laktonok hiánya miatt alig lépnek fel allergiás reakciók, nem úgy, mint az árnika használata esetén. A homeopátia a friss, virágzó növényt sebkezelésre, fagyásra és égési sebek kezelésére használja.
A körömvirágról tudományosan bebizonyították, hogy kiválóan alkalmazható epehólyag-gyulladás ellen, jó görcsoldó és fertőtlenítőszer. Belsőleg gyomor- és hólyaghurut kezelésére használják. Külsőleg használják visszérgyulladás, felfekvés, lábszárfekély, nyálkahártya gyulladások, ekcémák, sebek, egyéb bőrproblémák, méhcsípések esetén. E jótékony tulajdonságát használja ki a kozmetikai ipar, mely előszeretettel hasznosítja krémek, kenőcsök alapanyagaként. Bőrkiütések és napégés okozta fájdalmak enyhítésére szintén ajánlják. Szoptatós anyukák mellbimbója gyakran begyullad, de körömvirágkrém használatával jól kezelhető a gyulladt állapot.
Lándzsás útifű
A lándzsás útifű hatóanyagai: Iridoid-glikozidok, fenil-etanoid, nyálka-poliszacharidok, flavonoidok, fenolkarbonsavak, cserzőanyagok, kovasav, kálium, cink.
A lándzsás útifű felhasználása: A lándzsás útifüvet nyálkaoldó és köhögéscsillapító szerként alkalmazzák légúti hurutok esetén, ritkábban száj- és toroknyálkahártya-gyulladás (öblögetés és gargarizálás formájában), gyulladásos bőrelváltozások ellen (borogatásban). A népi gyógyászatban ősidők óta használják a friss leveleket vagy a présnedvet sebek gyógyítására és rovarcsípéseknél bőrnyugtatásra. Feltehetően az aukubin, az acetozid és a nyálka-poliszacharidok felelősek a növény antibakteriális és gyulladáscsökkentő hatásáért. Ezenkívül véralvadást elősegítő hatását is igazolták. A magot duzzadóképességénél fogva ritkán laxatívumként használják.
Jó tudni róla: Várandósság és szoptatás ideje alatt belsőleges alkalmazása, nagy mennyiségben való fogyasztása nem ajánlott!
Érdekesség a lándzsás útifűről: Sok dohányos vallja, hogy az útifű teája segít a dohányzásról való leszokásában. Ha útifűlevelet kis darabokra tépkedve a sebre tesszük, hamarabb gyógyul!
Levendula
A levendula hatóanyagai: Illóolaj, fő komponensei a linalil-acetát és a linalool. Ajakosokra jellemző cseranyagok, mint a rozmaringsav; hidroxi-kumarinok, flavonoidokat.
A levendula felhasználása: A levendulavirágok gyenge nyugtatóként használatosak nyugtalanság, idegkimerültség, alvászavarok és migrén ellen. Idegi eredetű gyomor-, bélpanaszok, valamint - főleg a népi gyógyászatban - epepanaszok orvoslására is alkalmazzák. Nyugtató hatása az illóolaj külsőleges használata esetén is érvényesül, bár ilyenkor bőrizgató hatása kerül előtérbe. Reumás megbetegedéseknél és funkcionális keringészavaroknál fürdővízbe adagolva használják. Csíraölő hatása miatt jó toroköblögető szer. Régóta használják rovarcsípések esetén is. A kozmetikai ipar nagy mennyiségben dolgozza fel. A homeopátiában nemigen alkalmazzák.
Jó tudni róla: Masszírozáshoz a nagy töménységű illóolajából 1-2 cseppet elegendő összekeverni egy evőkanál étolajjal.
Érdekesség a levenduláról: Az ókori görögök és rómaiak tisztító tulajdonságáért és illatáért kedvelték a levendulát. Szárított virágja általános rovarűző, leginkább molyok ellen szokták használni. Kertben más növény (általában rózsa) mellé ültetve elűzi a levéltetveket.
Máriatövis
A máriatövis hatóanyagai: A termésfalban szilimarin, többféle flavonolignán keveréke, fő komponense a szilibinin. A növényben flavonoidok, szterolok, poliinek, fumársav.
A máriatövis felhasználása: Az izolált szilimarin mint májvédő anyag ismert. Standardizált preparátumokban használják toxikus, például gyógyszerek, ipari mérgek, vagy galócamérgezés okozta májkárosodás kezelésére és megelőzésére, továbbá krónikus májgyulladás és májzsugorodás esetén. A termésdrog régóta ismeretes görcsoldó szerként és epeműködés-serkentő hatásáról is. Használják enyhébb emésztési problémák, valamint funkcionális epehólyagpanaszok gyógyítására. A szilimarin alig kerül bele a teafőzetbe, mivel nehezen oldódik vízben. A leveles hajtást a népi gyógyászat máj- és epepanaszok enyhítésére használja, ez azonban nem tartalmaz szilimarint. A termésből készült homeopátiás szerek a máj- és epebetegségeken túl aranyér-, visszérbántalmak és reumatikus panaszok kezelésére alkalmasak.
Jó tudni: A tea nagyon alacsony koncentrációban tartalmaz szilimarint, májbetegségek kezelésére inkább az izolált szilimarint tartalmazó gyógyszerkészítményeket válasszuk.
Medveszőlőlevél
A medveszőlő hatóanyagai: A fenolglikozidok közé tartozó arbutin és metil-arbutin; cserzőanyagok, flavonoidok, iridoidok.
A medveszőlő felhasználása: Kivonata, illetve a belőle előállított gyógykészítmények gyakran alkalmazott szerek a húgyutak enyhe baktériumos fertőzései ellen. Az antibakteriális hatás alapja a hidrokinon-tartalom, amely a testben először felszabadul az arbutinból, majd lúgos kémhatás mellett a vesében (megfelelő táplálkozás vagy kevés szódabikarbóna egyidejű adagolása révén) fejti ki hatását. Vizelethajtó sajátossága azonban a medveszőlőnek nincsen. Magas cserzőanyag-tartalma miatt a gyomor és bél nyálkahártyáját irritálhatja, hosszabb távú felhasználásnál hidrokinon-mérgezés is felléphet, ezért a drog tartósan csak orvosi felügyelet mellett alkalmazható. A homeopátiában hasonlóan a húgyutak bántalmainak kezelésére szolgál. Hólyag- és vesegyulladás mellett alkalmazzák még epekőbántalmak esetén is.
Jó tudni: Áldott állapotú nők és 2 éves kor alatti kisgyermekek ne fogyasszák! A medveszőlő teáját egy hétnél tovább ne fogyasszuk! Évente legfeljebb 5 kúra ajánlott! A növény magas cserzőanyag-tartalma az arra érzékenyeknél émelygést, hányást okozhat. Túladagolás és hosszan tartó alkalmazás során májbántalmak fordulhatnak elő.
Orbáncfű
Az orbáncfű hatóanyagai: Hipericin, hiperforin, flavonoidok, közöttük biflavonoidok is; procianidinek és további katechnin-cserzőanyagok, xantonok.
Az orbáncfű felhasználása: A közönséges orbáncfű napjainkban számos készítmény alkotórésze, amelyek depresszió és ideges nyugtalanság enyhébb és középsúlyos eseteinek kúraszerű kezelésére alkalmasak. A hatásosság már bizonyított, bár elvi alapjai tisztázatlanok, nyilván több összetevő együttesének tulajdonítható. A közönséges orbáncfüvet a népgyógyászatban cserzőanyag-tartalmánál fogva hasmenéses megbetegedések kezelésére is használják. Az orbáncfűolajat külsőleg reumás fájdalmak enyhítésére, égési sérülések és bőrbetegségek esetén sebgyógyítószerként alkalmazzák. Homeopátiás készítményei a sérülések nyomán fellépő idegfájdalmakat csillapítják.
Az orbáncfű teáját sokan használják idegeskedés, depresszió, alvászavarok ellen, de alkalmazzák bőrgyulladások, nehezen gyógyuló sebek kezelésére is. Jótékony hatással van az emberi szervezetre gyomorfekély vagy vese- és epebántalmak, továbbá idegi eredetű gyomor-bélrendszeri panaszok esetén. A száj belső sérülései ellen szintén ajánlott. A népi gyógyászatban az orbáncfüvet (orbáncfű olajat) reumás fájdalmak enyhítése, és bőrbetegségek kezelésére mellett köszvény, furunkulózis és egyéb gennyesedések, felületi-külső vérzések esetén is használták.
Jó tudni: A növény fényérzékenységet okozhat. Teájának gyakori fogyasztása esetén néhányan érzékenyebben reagálnak a napfényre, és hajlamosabbá válnak a leégésre. A világos bőrűeknél allergiás kiütéseket okozhat! Fogyasztásakor ezért kerüljük a hosszan tartó napozást!
Érdekesség az orbáncfűről: Az ókori görögök az orbáncfű mágikus erejében hittek. Az istenalakok fölé orbáncfűcsokrokat akasztottak, hogy elűzzék a gonosz szellemeket.
Szennalevél
A szenna hatóanyagai: A levél tartalmaz homo- és heterodiantron-glikozidokat, szennozid A, B, C és D-t, aloeemodint és reinglikozidokat, valamint flavonoidokat. A termés aloeemodin-tartalma kisebb.
A szenna felhasználása: Teakeverékekben alkalmazzák. Számos gyógyszertári készítmény tartalmaz szennalevelet. Hatóanyagainak köszönhetően erős hashajtóként használják.
Jó tudni róla: Túl nagy mennyiségben és tartósan ne alkalmazzuk, mert erős hashajtó! Az alkalmazásakor fellépő hasfájás oka leggyakrabban a túladagolás. Alkalmazása nem javasolt bélszűkület, a bél akut gyulladásos megbetegedései esetén, menstruáció, terhesség és szoptatás alatt, illetve kisgyermeknél. Fogyasztása mellett a megfelelő mennyiségű folyadékbevitel a kiszáradás veszélyének csökkentése miatt fokozottan ajánlott.
Zsálya
Az orvosi zsálya hatóanyagai: Illóolaj magas tujon és alacsony cineol, illetve kámfor-tartalommal. Ajakosokra jellemző cseranyagok, pl. : rozmaringsav; diterpén keserűanyagok, mint a karnozol; triterpének, flavonoidok.
Az orvosi zsálya felhasználása: Antibakteriális, összehúzó, enyhe görcsoldó, gyulladás- és izzadáscsökkentő hatással rendelkezik. Elsősorban száj- és garatnyálkahártya gyulladása esetén használják öblögetőszerként. Belsőleg emésztési zavarok, például teltségérzet, felfúvódás, hasmenés kezelésére, illetve betegségből vagy idegrendszeri okokból adódó fokozott izzadás, éjszakai leizzadások ellen. A népi gyógyászat a zsályát ezenkívül légúti gyulladások kezelésére és a csecsemők elválasztásának elősegítésére használja. A magas tujontartalom miatt azonban a zsályaolaj, illetve a drog alkoholos kivonatai tartós fogyasztás vagy túladagolás esetén súlyos mellékhatásokat okozhatnak. Nem ajánlatos a zsályateát sem hosszú időn át fogyasztani. A homeopátia is izzadáscsökkentésre használja az orvosi zsályát. A levelek rovarcsípések és kisebb duzzanatok kezelésére alkalmasak, ha a sérült felületet bedörzsöljük a levél nedvével.
Jó tudni: A napi 6 gramm zsályaadagot nem szabad túllépni. A magas tujon-tartalom miatt az illóolaj hosszan tartó használata nem javasolt. Szoptató anyukák, állapotos nők és alacsony vérnyomásúak ne fogyasszanak zsályateát.
Érdekesség az orvosi zsályáról: Az ókori görögök és rómaiak kezdetben húsok tartósítására használták a zsályát. A zsálya az egyik legrégebbi gyógynövény. Erre utal latin neve is: Salvia, ami annyit tesz: "gyógyítani".
Zsurló
A mezei zsurló hatóanyagai: Flavonoidok, ásványi anyagok, köztük nagy mennyiségű oldható kovasav és káliumsó, csekély részben alkaloidok (palusztrin, nikotin), kávésav-észter.
A mezei zsurló felhasználása: A mezei zsurló herbáját gyakran használják vizelethajtóként a húgyutak gyulladásos megbetegedéseinél és vesehomok esetén lökésterápiában, valamint ödémás vagy sérülésekből származó duzzanatok kiegészítő kezelésére. A népi gyógyászatban reumás panaszok esetén is alkalmazzák. Hatását a flavonoidoknak és a magas káliumtartalomnak tulajdonítják, míg korábban ekvizetoninnak nevezett szaponinok nem fordulnak elő. Köhögés elleni szerek is tartalmazzák néha. Korábban azt feltételezték, hogy tüdőtuberkolózis esetén a felszívódó kovasav elősegíti a természetes gyógyulási folyamatot. Valószínű, hogy a kovasav a szervezet védekezési mechanizmusait stimulálja. A drognak vérzéscsillapító hatása is van, a népi gyógyászatban erős havivérzések és orrvérzések esetén használják. A mezei zsurlót külsőleg pl. nehezen gyógyuló sebek, gyógyfürdők formájában fagy által okozott sérülések, csonttörés miatti duzzanatok, reumás panaszok, valamint felfekvés ellen alkalmazzák. Ónedények tisztítására haszálták régen, innen kapta népi nevét (kannamosófű). A zsurló kiváló gyógynövénye a vértisztító kúráknak. Jó reuma és köszvény ellen is. Gyenge, törékeny köröm és hajhullás esetében is alkalmazzák, mivel a benne lévő kovasav sok szilíciumot tartalmaz, ami az emberi szervezet számára létfontosságú elem. Egyes adatok szerint a szervezet ellenálló-képességét fokozó hatása van.
Jó tudni: Szív- és vesebetegségben szenvedőknek nem ajánlott teájának rendszeres fogyasztása. Krónikus vesebetegség esetén használatának megkezdése előtt kérjük ki a kezelőorvos véleményét. Nem tévesztendő össze a mérgező hatású mocsári zsurlóval (Equisetum palustre L.) és az ágas zsurlóval (Equisetum ramosissimum Disf.) . A mezei zsurló teakeverékbe más zsurlót nem szabad belekeverni mérgező palusztrin alkaloidja miatt.
Felhasznált irodalom:
Kothe, Hans W., dr - 1000 gyógynövény (Alexandra Kiadó)
Kovács Gábor - Gyógynövények (Könyvmíves Könyvkiadó)
Eva Aschenbrenner - Gyógynövénypatika (Ciceró Könyvstúdió)
Penelope Ody - Kínai gyógynövények (Scolar Kiadó)